Babits Mihály
A lélek ünnepe
Ólom-idő! Vajjon egy hétre mától
pünköst is így lesz? Harsány, régi ünnep!
Akkor csupa tüzes nyelv volt a Sátor,
gyújtó, beszédes lángolás a mennyek.
Ma hallgat a harsona, csak a dob szól,
az eső dobja, s mint alélós hinta,
melyen a Szellem szédelegve hopszol,
kél az új tavasz, lendül a bab-inda.
Próbálkozik a nagy harang a ködben,
melyet kásásan kavar a madár.
És minden ébred, csak a nap, a nap nem...
Orfeusz hátranéz, s meredten áll.
Nyujtóznak barlangjukban a vadak,
de a báj-síp szavát hiába lesnéd.
A pünkösti királynők hervatag
trónját restellik már a tisztes Eszmék.
S a rigó csúfol, s a kakuk hebeg,
és úgy fakad ki a pünkösti rózsa,
tövis nélkül, mint oktalan sebek,
vagy fájdalom, mely bosszút állni tompa. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
szavazás értékelés (hanszermárkák) 
Tovább…
Sajnos csak ekkora:(
http://youtube.com/results?search_query=christian+lindberg
The trombone
frosted bronze burns
and though my skin sticks
I will still touch you.
In my hands and in my arms
(for I will cradle you
to bring you warmth)
my lips touch yours
for minutes,
an hour,
a day?
Yes and I will part my lips
yours are always parted
will you tempt me for more?
...to go lower...
though I can touch you,
you do not touch me,
and I do not ache for you
with tears that stain you
and burn trails down my face.
I am yours
a slave
to something that does not feel. 
